A legkedvesebb műfajommá az interjú vált: már debreceni egyetemistaként
készítettem beszélgetéseket néhány tanárommal, akik megadóan válaszoltak
gyermeteg kérdéseimre. Az 1970-es évek második felében vagyunk, klasszikus módon
dolgoztam: jegyzetfüzet, ceruza. Mint Bródy Sándor nagyszerű kisregényének, A
nap lovagjának hőse, Asztalos Aurél (akit, fájdalom, megszédít a pénz és hatalom
ölébe hulló lehetősége: ez esetemben szerencsére fel sem merült, sem a szédülés,
sem a hullás.) Azért is kedvelem ezt a művet, mert van benne néhány nagyon
fontos mondat az újságírásról. Nem Asztalos, hanem egy furcsa kollégája mondja
egy furcsa éjszakán: ?Valami olyant gondolok, hogyha valakinek nem szabad
cinikusnak lenni, nekünk nem szabad. Nekünk papnak, tanítónak és katonának kell
lenni egy személyben. Hittel teljesnek, tudósnak, jónak és elszántnak. Valami
újkori lovagfélének, aki a naphoz szegődött garde-nak. Mindennap újrakezdeni a
munkát. És minden nappal úgy végezni, hogy a következő jobb, tisztább, szebb és
barátságosabb legyen. Ez nagyon tetszett, megjegyeztem. Aligha állíthatom
persze, hogy mindig a nap lovagja voltam, sőt valószínű, hogy az esetek túlnyomó
részében nem voltam az. De ezek a mondatok sokszor eszembe jutottak, jutnak. És
azért igyekeztem. Ne rajtunk múljék, hogy a következő nap nem lesz jobb és
szebb, sőt általában rosszabb lesz és csúnyább. Ne rajtunk múljék. Balla Zsófia,
Bereményi Géza, Mariana D. Birnbaum, Csányi Vilmos, Cserna Szabó András,
Csobánka Zsuzsa Emese, Dallos Szilvia, Dragomán György, Egressy Zoltán, Gergely
Ágnes, Gerőcs Péter, Görgey Gábor, Harag Anita, Háy János, Hidas Judit, Kácsor
Zsolt, Kálmán Gábor, Kántor Péter, Kemény István, Király Kinga Júlia, Kiss
Noémi, Krusovszky Dénes, Lator László, Léner Péter, Markó Béla, Medgyes Péter,
Parti Nagy Lajos, Péntek Orsolya, Péterfy Gergely, Péterfy-Novák Éva, Potozky
László, Radnóti Sándor, Sándor Erzsi, Szabó T. Anna, Szentesi Éva, Takács
Zsuzsa, Tóth Krisztina, Turi Tímea, Várady Szabolcs D. MAGYARI IMRE 1955-ben
született Budapesten. 1978-ban végzett a debreceni KLTE magyar?német szakán.
2013-ban ugyanitt szerzett PhD-fokozatot irodalom- és kultúratudományokból.
Tanárként és újságíróként dolgozott, jelenleg szabadúszó nyugdíjas (vagy
nyugdíjas szabadúszó). Fő érdeklődési területe az irodalom és a színház, kevéssé
érdekli a pénz és a hatalom, ennek súlyos következményeit megadóan viseli.
Készülő munkája A magyarországi cigányság irodalma. A mostani a tizenkettedik
kötete.