?Az élet spontán buli, ahova senkit nem hívtak meg... Mikor a szerzőt
megismertem, még nagyképűen vallotta: Hárman nem írunk: Szókratész, Jézus és én.
Aztán megtört, és írni kezdett, paródiákat, persze ? és megállt a kanál a
levesben, de úgy, hogy a fal adta másikat. Úgy vágytunk erre a hangra ebben a
karót nyelt, szürke, humordeficites honi literatúrában, mint egy falat kenyérre.
Bödőcs írásaiban a páratlan irodalmi műveltség találkozik az igazi humorral
Karinthy boncasztalán. Apját kérdezték, mit szól, hogy fia már ír is. Addig se
iszik ? válaszolta a bölcs öreg, és igaza volt: Tibor írás közben sose iszik.
(Hmm...) Mert ilyen az irodalom: nevel, tanít, szórakoztat ? és amíg írunk vagy
olvasunk, addig se iszunk. Tisztelet a kivételnek. Fogadják tehát szeretettel az
irodalmi paródia Lemmyjét, a magyar humor Billy, a Kölyökjét, a
búcsúszentlászlói Rabelais-t. Tessék mosolyogni! ? Cserna-Szabó András