A Kibervér új alapokat fektet le. Egy világét, ahol az emberek a technikának
köszönhetik ugyan a jólétüket, de mégis visszavágynak a középkori állapotokba.
Elterjedt nézet, hogy minden rossz dolog a modernizáció hozadéka. Ebben a
világban ez nagyon is reális, mert a Kibervér bemutatja a katartikus pusztítást,
amit egy virtuális, a való életben még csak nem is létező játékkarakter képes
tenni az emberiséggel. A katasztrófa szinte felemészti a teljes világot, és csak
egy tízéves gyerek józan megítélésén és döntésén múlik, hogy az emberiség a
feledés homályába vész-e vagy sem. Milyen lenne, ha az ember nyakába szakadna a
halhatatlanság? Vajon egy számítógépes vírus képes lehet a fizikai világban is
pusztítani? Ha igen, milyen módon? Az elme győzedelmeskedhet a hit és a tudat
fölött? A mesterséges intelligencia legyőzheti az emberi korlátokat? Ha egy
szempillantás alatt minden kormány feloszlana, akkor milyen lehetne az ideális
államforma? Könyvemben ezekre a kérdésekre keresem a választ.