Háborús jegyzetek, 1914?1917 A 160 éve született Ambrus Zoltán, bár hűséges
olvasói mindig voltak, mégsem tartozik a közismert szerzők közé. Pedig Midas
király című művészregénye, novelláinak, kisregényeinek világa és főleg
alakjainak lélekábrázolása új hangot hozott az első világháború előtti évtizedek
magyar irodalmába. Írásainak jelentős része azonban, a kor más alkotóihoz
hasonlóan, a napisajtóban jelent meg először, a pillanat aktualitása mellett
azon túllépő gondolati értékeket is hordozva. E kötet cikkeit is budapesti
napilapokban és a Nyugatban közölte, s most, korábbi megjelenésük után több mint
száz évvel olvashatók először összegyűjtve. Az 1914 nyarán a balkáni fronttal
kirobbant és ősszel általánossá vált világháborúnak már a mozgósítások alatt
jelentős irodalma támadt. Ambrus viszont nem vállalta sem a lelkesítést, sem a
buzdítást, és ahogy korábban, úgy most sem csatlakozott egyetlen politikai
párthoz vagy irányzathoz sem. Csak 1914 novemberétől, amikor a sajtó első nagy
lendülete a hadiesemények hatására erejét vesztette, kezdte meg hetente,
kéthetente aktuális jegyzeteinek sorozatát. Ezek között azonban egy sem akad,
amelyben akár csak néhány szó is esne a lövészárkok gyilkos valóságáról; ő a
hátországok terheiről és gyötrelmeiről, megerőszakolt és kihasznált nőkről,
árván maradt gyermekekről, elvakult politikusokról és cinikus értelmiségiekről
írt keserű, kiábrándult és ironikus sorokban. Minden jegyzetének középpontjában
kimondva-kimondatlanul a hatalom és a propaganda kritikája áll, ez teszi
különösen aktuálissá és időtlenné ezeket a bátor írásokat.