Akit valamiért megragad Jákó Béla nyugalmazott kézbesítő rövid, mintegy száz
futamban kirajzolódó históriája, az nyomban el fogja olvasni újra, mert igazi
dimenzióját csak ekkor, másodszorra nyeri el. Eleve megfosztaná magát a
befogadásnak ettől az átlényegülésétől, aki megtorpan a lublói lépcső alatt, és
bele sem kezd az ismerkedésbe az elhallgatások és félreértések, a kísértő
csatamezők és egy mellbevágó átváltozás, a foszladozó fájó múlt és a lopakodó,
hideglelős jövő ködképeiből építkező szöveggel. Hiszen nincs ember, akinek,
akárhogy is, ne lehetnének, ne kellene lehessenek mesés évei ? Torontálban,
Csíkban, Avarföldön, Dunahegyközben, Budapesten? Vagy ki tudja, hol. MESÉS
ÉVEINK. Beszélykék egy elképzelt regényből A 70. életévébe lépő szerző új könyve