A közvetlenül a második világháború után született nemzedéknek nem adatott meg,
hogy az előttük járó, az előző kisebbségi helyzetben eszmélkedő korosztályok
valamennyi meghatározó egyéniségét személyesen is megismerhesse: háború,
menekülés, hadifogság, hidegháború és a ?román Gulág? egyaránt megtizedelte
őket. Akik élve megúszták, és halálukig köztünk lehettek, azok sem tudták
nyíltan áthagyományozni a tájékozódásukat megkönnyítő kisebbségi
élettapasztalataikat. Vagy azért, mert megfélemlítettek voltak, vagy azért, mert
az értelmiségnevelő intézményrendszerből teljesen kiszorultak. Közéjük tartozott
többek között Jancsó Béla ?ikertársa?, a második értelmiségi nemzedék lapját
felelős szerkesztőként és kiadóként is jegyző László Dezső, akinek azért kellett
kétszer is megjárnia a román Gulágot, mert tisztelői körében az Erdélyi
Református Egyházkerület ?rangrejtett? püspökének számított. De hivatkozik Kós
Károlytól Tamási Áronig, Dávid Gyulától Németh Lászlóig igen sok nagy magyar
(határon inneni és túli) íróra, szerkesztőre, de Buday György, a Szegedi
Fiatalok és a szegedi tanyavilág is bemutatásra kerül bizonyos (trianoni)
szempontból. Az ő munkássságukon/levelezésükön keresztül mutatja be a Szerző a
Trianon utáni erdélyi társadalmi életet. Összességében nem annyira a művekre
figyel, mint inkább hátterükre, az azokat előhívó szellemi közegre,
irodalomtörténészként nem annyira az irodalom, mint az irodalom
társadalomtörténete foglalkoztatja? A ?határon túliság? fogalmának
bizonytalansága köztudottan abban mutatkozik meg a legfélreérthetetlenebbül,
hogy Erdélyből nézve Magyarország van túl a határon, mely látásmód nemcsak
Trianon utáni fejlemény, hanem sok évszázados hagyományra tekint vissza.
Ugyanúgy, ahogyan a történelmi ?két haza? összetartozása is. Olyan izgalmas
olvasmány ez a tanulmánykötet, mint egy krimi. Az NKA támogatásával.