Érdekes látni, hogy gyorsan változó világunkban az állam (ezen belül a
közigazgatás) gyakorta sürgető kötelessége saját szerepének, funkcióinak,
céljainak, eszközeinek újradefiniálása, újra-gondolása. Ilyenkor többnyire
régről visszaköszönő kérdéseket teszünk fel, melyekre - épp ezért - sokszor a
válaszok is meglepően hasonlatosak. De még ha eltérőek is, a végrehajtás
visszásságai miatt léphetünk bele ugyanabba a (helyesebben ugyanannak látszó)
folyóba... Ezért is végzi méltatlanul csúfosan a legtöbb reform, és ezért is
érezhetjük, hogy a közigazgatás - jobbítói szándékai ellenére - sem javul.
Tudnunk kell azonban, hogy végérvényes megoldás nincs, csak olyan, mely
átmenetileg kezeli a - környezethez épp illeszkedő - problémát. A kezelés
eredményének tartóssága viszont ismerhető tényezőktől függ. Ráadásul a
közigazgatás működésének egészségéért már akkor is tenni kell, amikor annak
kórtünetei nem látszódnak a felszínen. A tudomány (elmélet) és a gyakorlat
(legjobb megoldások, visszacsatolások) diskurzusának fényében, a tudomány
eszköztárát segítségül hívva, folyamatosan diagnózist kell felállítanunk, és az
adott kórképekre teljes körű (szervezetre, feladatra, eljárásra, személyzetre
kiterjedő) módszertani megoldási variánsokat kell nyújtanunk. Ez a sikeres,
célorientált, hatékony (vagy egy szóval: jó) közigazgatás kulcsa. Dr. Budai
Balázs Benjámin intézetvezető, egyetemi docens legújabb monográfiája napjaink
közigazgatásának hatékonysági dimenzióit vizsgálja. Segít válaszokat találni a
modernizációs kényszer mögötti jelenségekből fakadó legfontosabb kérdésekre.
Fejezetet szentel - többek között - a köz?igazgatás gazdasági, társadalmi,
szervezési, jogi, informatikai és emberi erőforrásra vonatkozó hatékonyságának.
Ez az integrált, holisztikus megközelítés jó fogódzót adhat mindazoknak, akiknek
a közigazgatás fejlesztése hivatása, vagy hivatása lesz.