Az élet fájában, a folyó vizeinél, a bölcsesség kertjében található az ösvények
kígyója, a mennyei Éden kígyója. Ám a csábítás kígyója, a jó és a gonosz
tudásának fájáé, antitézise és ellenfele a másiknak, az Apokalipszis levettetett
vörös spirális sárkányának, a földi Éden kígyójának. Ezért tehát a bronzból
való, zölden és aranyszínben, a növényzet és a növekedés színeiben ragyogó
mennyei kígyót tiszteljétek: űzzétek el a gonoszt s keressétek a jót. Mert
amiként felemelte a kígyót Mózes a vadonban, úgy kell felemeltetnie Ádám fiának
is a küzdelem és a megmérettetés egyensúlya által az örök élet ösvényén. És
mikoron mesterünkhöz hasonlatosan, szenvedéssel és kínok közepette
megfeszíttettek ama fán, emeljétek fel orcátokat a szentséges fénye felé,
megidézendő az isteni fényességet nem magatokért, de azokért, akik még nem
jutottak el az ösvényekhez, legyenek bár azok akár a kínzóitok is. A szellemi és
az anyagi között egyensúlyoz a megbékítők fajtája; emlékezz a bronzkígyó
szimbólumára. Jól jegyezzétek meg a két kígyó közti különbséget, mert a számok
bronzkígyója előtt nem állhatott meg a tűz kígyója.