A hatalomgyakorlás lehetőségei és korlátai a Hettita Birodalomban A Hettita
Birodalom mintegy 400 éven át (ca. Kr.e. 1650 és 1200 között) az ókori
Közel-Kelet egyik legjelentősebb államalakulati közé tartozott, emléke mégis
szinte nyom nélkül tűnt el. Története az erőteljes katonai expanzió és súlyos
krízisek hullámzása jegyében telt, amelyek új kihívások elé állították és
megújulásra késztették a birodalom államapparátusát. A kötet arra tesz
kísérletet, hogy végigkísérje a hatalomgyakorlás elméleti és gyakorlati
lehetőségeit és korlátait a Hettita Birodalomban, ezáltal bemutatva azokat a
megoldási kísérleteket és innovatív működési mechanizmusokat, amelynek révén a
hettita állam (többnyire) megerősödve lépett túl a válsághelyzeteken. Paradox
módon azonban ezek a megoldási kísérletek egyben újabb válságokat hordoztak
magukban és készítettek elő, amelyek végső soron a Hettita Birodalom
összeomlásában is szerepet játszottak. A téma kifejtése során egyrészt a
korabeli (szöveges, régészeti és képi) források új szempontú elemzéseire
támaszkodunk, másrészt pedig az (ókori) államok működését leíró elméleti
modelleket vizsgálunk meg és vetjük őket össze a forráselemzésekből kirajzolódó
történeti helyzettel. Ennek során nagy hangsúlyt kapnak a pre-modern
államalakulatok leírásában eddig nem alkalmazott interdiszciplináris állam- és
közigazgatástudományi szempontok is. STIPICH BÉLA TAMÁS (1977) az ELTE
Bölcsészettudományi Karán történelem szakos bölcsész és tanár, német nyelv és
irodalom szakos bölcsész és tanár, továbbá assziriológia szakos bölcsész
oklevelet szerzett. PhD fokozatát a PTE Interdiszciplináris Doktori Iskola
Ókortörténet Doktori Programban szerezte 2019-ben. Tanulmányai során az EU
Erasmus ösztöndíjával, illetve a Bajor Szabad Állam ösztöndíjával a müncheni
Ludwig-Maximilians-Universität Assziriológiai és Hettitológiai Intézetének
vendéghallgatója, vendégkutatója volt. Érdeklődési és kutatási területe az ókori
Kelet (különösen a késő-bronzkori Anatólia és Felső-Mezopotámia) népeinek
története és kultúrája