Rokonok Móricz először 1930-ban, majd átdolgozott formában 1932-ben megjelent
regénye azóta klasszikus példázattá vált, amely örök érvényűen mutatja be a
hatalom mámorát, s az aljasító körülmények közé került egyszerű ember
vergődését. A Rokonok életteljesen megjelenített emberi végzetdráma, amelyben -
Schöpflin Aladár szerint - egyfelől minden alak egy-egy darabkája a magyar
világnak, valamennyi együtt pedig pontosan felismerhető szimbóluma
középosztályunk egyik legerősebb összetartó kapcsának, hogy szegről-végről
mindenki atyafiságos viszonyban áll mindenkivel, másfelől pedig ez a regény is
Móricz ős-élményétől kapja sugárzását: a különböző társadalmi osztályú és
jellemű emberek házassági együttélésétől. Móriczban kialakult az a meggyőződés,
hogy a feleség mindig egy kicsit állatszelídítő, a férj pedig tökéletlenül
domesztikált fenevad.