Az Atlantis felemelkedése Makai Máté ravasz irodalmi hacker. Disztópikus
fantáziái ijesztően friss valóságba kódolják az olvasót. Kilenc novellája
egy-egy nagyon is lehetségesnek tűnő technikai jövővel manipulál. Hogyan működik
a közösség váratlan szituációkban, természeti, társadalmi katasztrófák idején?
Szereplői olyan etikai dilemmákkal szembesülnek, mint digitális kirekesztés, a
halhatatlanság politikai és családi vetületei, gyász és szexualitás, ideológiai
divatok, terror, kapcsolati magány, a programozható élet és a vallás mediális
lehetőségei. Civilizációs kérdéseink visszhangoznak a szakadék széléről, ahol
maszk nélkül meglepően jó a levegő. - Apám pötyögtet otthon - mondja. - Megint?
- A pötyögtetés annyit tesz, valami para van az államigazgatásban, vagy lesz. A
legutóbbi pötyögtetést követő napokban vakító, hajnali fényjelenségre ébredtünk.
- Az Atlantis szerződéseivel van valami. - Mi közötök az Atlantishoz? Még csak
nem is itt van a központja. Hanem Írországban. - Attól még helyi cégről
beszélünk. A kapcsolatok, a mérnökök, a tervezők. De nem sokat mondott apám. -
De mit? T. elgondolkodik, talán a következő lépésen, talán máson. Be van fosva.
- Pletykák keringenek arról, hogy valójában gajra ment az Atlantis teljes
szerverparkja. Árnyékolási gondok voltak. - Ez hogy lehetséges? - Hamar álltak
fel a rendszerek, és nem volt vetélytárs. A keleti hatalmakkal, Kínával,
Oroszországgal volt ugye a nem-működési különegyezmény, de 98%, hogy ezek ennek
ellenére üzemelnek. Erre mondta a húgom, hogy ha bukja a felépített
közösségimédia-profilrendszerét, amin évek óta dolgozott, akkor inkább Kínába
költözik. Apám szerint menjen csak, de készüljön rá, hogy élete végéig maszkot
hordhat.