A könyv fő célkitűzése az, hogy a magasművészet és populáris művészet
ellentétét megalapozott, bár nem feltétlenül diszkrét különbségként mutassa fel.
Az alapgondolat úgy fogalmazható meg, hogy a magas és a populáris művészet
lényegi eltérését művészet és szórakoztató termékek különbségeként ragadhatjuk
meg. A magas művészet alkotásai és a tömegkultúra, avagy populáris művészet
termékei csak látszólag tartoznak ugyanabba a kategóriába, valójában különnemű
jelenségek. A populáris művészetet és tömegkultúrát a Frankfurti Iskola
gondolkodói a művészettel élesen szembeállított ellenpólusként gondolják el, s
ezzel a tömegkultúra bírálatának egyik legélesebb megfogalmazását adták. Az itt
javasolt elemzési perspektívában azonban - szemben Adornóval - a tömegművészet
nem jelentéktelenül el, nem a kapitalizmus fenntartását szolgáló átfogó
manipuláció eszközeként jelenik meg, és különösképpen nem válik elitista lenézés
tárgyává, amit állandóan a sznobizmus és az intellektuális gőg mellékzöngéje
kísér. Hannah Arendt koncepcióját továbbgondolva, a könyv azt állítja, hogy amit
populáris művészetnek szoktunk nevezni, az csak elégtelenül ragadható meg a
művészet szokásos megítélési kritériumaival, éspedig azért, mert valójában nem
alacsony színvonalú megvalósítása a művészetnek, hanem az életfolyamat biológiai
szükségletéhez, a pihenés és kikapcsolódás dimenziójához tartozik. Mást várunk a
műalkotástól és mást a szórakoztató terméktől, még ha nem is lehet
problémamentes egységességgel definiálni, mit is akarunk az előbbi esetben és
talán azt sem, mit várunk az utóbbi esetben.