Kicsit ciki lenne ezt a könyvet utazás közben, mondjuk a buszon olvasni, mert a
legváratlanabb pillanatokban kacagni kell rajta. Hiába minden óvintézkedés,
szigorú pókerarc ? nem fog menni, mert kitartóan csiklandoz. Viszont bárhol
másutt, ahol senkit nem zavar, hogy az ember magában nevetgél kötelező ellazító,
kikapcsoló program. A történet lendületes, humoros, érzelmekkel és izgalmakkal
teli. Szonja, a főhős pedig imádni valóan lökött, szertelen, szelídítésre váró
vadmacska. Azon meg külön izgulhat emiatt az olvasó, hogy ez a macsek tud-e
dorombolni. A regény végére persze ez is kiderül. A helyszín mesés, mehetnékje
támad tőle az olvasónak, hogy a saját szemével is lássa és az összes létező
érzékszervével befogadhassa magába mindazt, amit Montenegró nyújtani tud. Annál
is inkább, mert a szerző simán elhiteti az emberrel, hogy ott a szerelem
mindenkit utolér, aki megérdemli. Persze, nem adják azt olyan könnyen: meg kell
ismerni hozzá önmagad. És talán le is kell győzni... Vincit Qui Se Vincit.
Szívből ajánlom ezt a könyvet minden olyan olvasónak, aki szereti a minőségi
romantikus irodalmat, és nem bánja, ha közben egy csipetnyi ízelítőt kap
Montenegró hangulatából. :) Bódai-Soós Judit, író