Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras.
Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva
az), hanem keresztény és muszlim is. Megkeresztelkedik, és beszerez egy
imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét ? Piscine Molitor
? egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő
lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: ? = 3,14. Az is
furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a
tulajdonosa és a vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem
jövedelmező ? a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek
Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum
nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén
elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel ? valamint egy mentőcsónak-rakományra
való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna ? és egy bengáli tigris!
Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos
hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség
ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson
valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan
szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen
hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen
élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit?