Irodalmi szenzáció: ismeretlen Molnár Ferenc-regények egy kötetben!
Századfordulós Monarchia-hangulat lengi át az olvasók számára eddig ismeretlen
Molnár-regényeket, amelyek ugyan önálló művek, mégis közös témájuk mentén - ami
a szerelem - akár összetartozóknak is hihetnénk. Az 1899 és 1902 között írt
opuszok szereplői ugyanazt a kérdést járják körül újra és újra, s miközben meg
kell küzdeniük számos társadalmi elvárással és konvencióval, pletykával és
görcsösséggel, valamennyien felismerik, hogy az egyéni érdek, a tiszta érzelem
vezérelte vágy és az elvárások korántsem fedik egymást. Sőt! Egyik történet
Budapesten, a belvárosban és a Városliget környékén játszódik, a másik
Felvidéken, egy világvégi bányászfalucskában, ahova elvált pesti hölgy érkezik
és kavarja fel a hétköznapok szénporlepte unalmát, a harmadik pedig Selmec
környékén: a bányásztelepülés világtól elzárt házai között sármos ügyvéd
sétálgat különös megbízással, melynek tárgya az utolsó eladó ház, a gond azonban
nem ez, hanem az eladó öregúr leánya által szabott feltétel. Mi a közös a pesti
kisasszonyban, az elvált úrinőben és a nagyvárosba vágyó falusi álmodozó
csitriben? És mit akar egy vidéki zárt közösség férfitársadalma a településre
került dámával? Esetleg a pesti úrifiú él vissza hatalmával, amikor ujja köré
csavarná a falu üdvöskéit? * Élettapasztalat és félreértés, atyai szigor és
lázadás, rózsaszín leányálom és gaz csábító, éretlen férfi és tapasztalt hölgy,
hozományvadász és hozományt hazudó, szerelem és álszerelem, bűn és csábítás,
házasság és szeretők, cédák és huszárok... Molnár mindent tud az emberi
kapcsolatokról, belelát a női lélek rejtelmeibe (némileg férfitársaiéba is) és a
viszonyok hűs-izzó kettősségébe. A kiadatlan Molnár-kéziratok megjelentetése
(hiszen a jelen kötet egy sorozat nyitánya) hosszú évek gyűjtőmunkájának
eredménye, ami nemcsak a honi levéltári-könyvtári kutakodásra szorítkozott,
hanem a tengerentúli gyűjteményekre is. Molnár köztudottan grafomán volt, a
szakmai érdeklődésen túl (színház, irodalom, művelődés) szinte mindenről és
mindenkiről írt, ha érdekesnek találta az adott témát vagy figurát. Mindez a
korai tárcákra ugyanúgy igaz, ahogy az emigrációs időszak írásaira is. Jelenleg
többezernyi oldalra rúg a kötetben meg nem jelent írások mappája, ezeket
rendszerezi a sorozat gondozója, Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, akit a
kiadatlan irodalmi kincsek vonzzanak évtizedek óta.