Bocsáss meg, amiért elveszítettük egymást. Bocsáss meg, amiért elveszítettelek.
Egy reggel Carolina holtan találja a férjét az ágyban. Egyedül marad a
kisfiukkal és egy teljesen új élettel, közben pedig górcső alá veszi korábbi
életét. A Reméljük a legjobbakat megrendítő számvetés a halállal s egyben az
élettel is: a szerelemmel, a szülői szereppel, a modern párkapcsolatokkal és az
azokhoz kapcsolódó könyörtelen elvárásokkal. Majdnem egy évtizeden át
követhetjük nyomon Carolinát szerelemben és gyászban, lehetünk tanúi egy
életnek, mely a szigorú tervezés ellenére egészen más irányt vesz. Amikor
utoljára kívánok jó éjszakát, még nem tudom, hogy utoljára teszem. Ha tudnám,
akkor valószínűleg több energiát szánnék a búcsúra. Megcsókolnálak, elmondanám,
mennyire szeretlek, mennyire sajnálom, hogy olyan csúnyán viselkedtem veled az
utóbbi hónapokban. Ehelyett óvatosan kiveszem a macskát a kenguruból, és
leteszem a földre. Szerintem hamarosan befekszem Ivanhoz, mondom. Nem kell
megmagyaráznom, miért, mindketten tudjuk, hogy hamarosan felébred, és keres
majd, keresi a tejet a mellemben. Nem tiltakozol. Tekinteted a számítógépre
szögezve hagyod, hogy elmenjek, én pedig legutolsó alkalommal hagylak magadra.
Abban a hitben, hogy holnap reggel találkozunk. Nem így lesz. Nem találkozunk
soha többé.