A tegnap szigete afféle megtalált kézirat. Descartes-ból, Galileiből és
Spinozából, Marinóból és John Donne-ból, Vermeerből, Arcimboldóból és mindenféle
furcsaságokból összegyúrt, mégis szívgyönyörködtetően eredeti olvasmány. Egy
barokk ifjúról szól, akit sorsa a spanyolok ostromolta Casale hős várvédőjéből
szabadgondolkodó párizsi szerelmessé, majd a Bastille foglyává, Mazarin titkos
ügynökévé és végül déltengeri hajótörötté tesz. Végül? Hajótörése nem
szokványos: mióta világ a világ, alighanem egyetlen olyan képviselője vagyok
emberi fajunknak, aki egy elhagyatott hajón szenvedett hajótörést - írja a
hajdani ifjú, Roberto de la Grive a lakatlannak tetsző hajón. A lakatlan hajó
pedig egy szigettől (az antipódus-délkör vonalán túli legendás
Salamon-szigettől?) nem messze horgonyoz, és minden földi jóval roskadásig meg
van rakva, de ketrecbe zárt trópusi madarakon kívül egy lélek sincs rajta.
Valóságos kísértethajó. Jobban mondva... Roberto egyre furább jeleit észleli egy
titokzatos Másik nemkülönben titokzatos jelenlétének. Ki lehet az? A
gyerekkorától a fantáziájában élő Hasonmás, aki miatt alkalmasint bajba, majd
tengerre került? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre választ kap az olvasó. A
végső válaszokat azonban mintha a Tegnap szigete kínálná. Át kéne jutni. De
hogyan? Roberto nem tud úszni. Vajon sikerül-e? A regényhős gyakorol, gyakorlás
közben leveleket ír Szíve Hölgyének, emlékezik, és képzeleg. Végül úgy dönt,
hogy a saját kezébe veszi sorsát. Ajtót nyit a Képtelenség Palotáján. Belép a
tulajdon regényébe.