A Zagyva-völgyi várak megmaradt kövei ma is valami különleges erőt sugároznak.
Ostromágyúk által szaggatott falaikkal, felhőkbe törő csonka lakótornyaikkal a
magyarság nagy próbatételeit idézik, példát mutatnak az utókornak, vitézségből
és helytállásból. A késői utódok borzongva mesélik a védők hőstetteit, menekülő
alagutakról, nagy szerelmekről és még nagyobb tragédiákról suttognak. A kövek
pedig továbbra is féltékenyen őrzik a titkokat. A salgótarjáni születésű szerző
a regényben olyan stílusban fűzi egybe a történelmet és a várak legendáit, mint
amikor a nagyapó mesél az unokáinak.