Fecske Milán élete, jó sora és viszontagságai A szatirikus hangvételű regény
Fecske Milánt, a pikareszk hőst követi a dunántúli domboktól a Himaláján át a
Pireneusok lábához. Főszereplője korunk csavargója, aki a társadalom peremén,
ügyessége és eszessége révén próbál boldogulni. Ő Kakuk Marci mai utódja, aki -
ha csak teheti - úton van, messzi tájak, különleges ételek éles szemű
megfigyelője, és persze a nőket jobbára sikerrel hajkurászó hódító. Csak kevesen
tudják úgy szóra bírni, megnyitni az útjai során megismert embereket, mint
Milán, és csak kevesen tudnak néhány oldalban teljes életeket úgy ábrázolni,
mint a kötet szerzője. Fecske Milán - hogy csak néhányat említsünk - belelát a
göteborgi magyar emigráns magányába, a párizsi szálloda tunéziai recepciósának
kettős életébe, az amerikai tengerészgyalogos szexuális nyomorúságába, a
gangeszi csónakos szégyenébe, a svéd házaspárok titkos nemi életébe, az orosz
vonatkalauznő buja szokásaiba, a lapp lány titkos kapcsolatába sámán őseivel, az
etióp szépség gasztronómiai szokásaiba, az érinthetetlen indiai halottégetők
családi ünnepségeibe. Csupa szeretnivaló kisember titkába. Talpraesett hősünk
meghitt kapcsolatba kerül velük, hogy aztán mindezeket sok humorral, sodró
lendülettel elénk tárja. Mint egy sült fagylalt, olyan volt az az örebrói
diszkó. Körben a lányok - az édes, remegő tojásfehérjehab, ami fölforrósodott a
sütőben -, belül, a pultnál meg a jéghideg fagylalt, a részeg férfiak, akik,
mint a fagylalt a piskótaalapra, úgy tapadtak a pulthoz. Na, Milán, most te
jössz, mondtam magamnak, hát nemhiába sajátítottad te el az Ifjúsági- és
Úttörőház táncszakkörében Elemér bácsitól a társastáncok ördöngös lépéseit. Nagy
hasznát veheted most ennek! Csak bátran! És bizony kellett a biztatás, mert mit
tudhattam én, hogy a fiútársaság nem fordul-e hátra, hogy idegen szívrabló
közeleg. Egy igazi ravasz róka, aki éppen valamelyik fiatal jércéjükre kíván
lecsapni. Mert bizony a szülővárosom környéki települések diszkóin, báljain
igencsak megverték az efféle betolakodókat. De a legnagyobb meglepetésemre,
egyáltalán nem érdekelte őket, hogy sorra kérem föl a lányaikat. És azért sorra,
mert ki kellett fürkésznem, hol élnek, miből élnek, tanulnak vagy dolgoznak-e.
Hiszen korántsem a legfiatalabb, leghamvasabb Anita Ekberg-hasonmásokat
kerestem, hanem a lakással rendelkező szőkéket, akik minimum állják a cechjüket,
sőt, esetleg a csóró magyart is meghívják.