1916. Egy cinkotai ház udvarán szörnyű bűntettek nyomára, bádoghordókban oszló
női holttestekre bukkannak. A gyilkosságok egymást keresztező szálainak, a
tettes, Kiss Béla és áldozatai sorsának az esténként összegyűlő helyiek és a
faluba látogató érintettek erednek utána. Beszámolóikkal, szilánkos
történeteikkel, heves szóváltásaikkal elsősorban mégis önmagukról,
előítéleteikről, a közösség kegyetlenségéről adnak dermesztő látleletet. 1917.
Az elmeklinikán a törvényszéki idegorvos, Morvay Ernő a sorozatgyilkos profilján
dolgozik. Akárcsak pártfogoltja, a fiatal Bács Géza, a professzor maga is saját
démonaival hadakozik, és eközben nem figyel a függőségeit féken tartani képtelen
segédorvos új páciensére. 1937. A fiatal, csalódott Mária a rákosszentmihályi
szülői házból Pestre utazik, hogy ott kezdjen új életet egy társkereső
hirdetésben ismerkedő, soha nem látott férfi oldalán. Nagy Gabriella
leleményesen szőtt, a korszakról impozáns tárgyi és nyelvi tudást mozgató
háromfejezetes regényének főhőse maga a pusztító szenvedély. Az őrülettel
nemegyszer határos vágyak és becsvágyak éppúgy áthatják az orvost, mint betegét,
a gyilkost, mint csapdájába a jobb élet reményében, a szerelem delejes
izgalmában besétáló áldozatát, de még az utánuk nyomozókat is. A szerző példás
hitelességgel és feszültséggel rajzolja elénk a saját korukkal, valóságukkal
soha meg nem békülőket, a falujukból, országukból, sorsukból elvágyódókat. A
legnyugtalanítóbb pedig az, hogy a legkevésbé sem idegenek.