Egy család, három generáció, nyolc perspektíva. Ebben a kötetben minden
szereplő szót kap, hogy megoszthassa az olvasóval a saját igazát. E kitalált
karakterekben az a közös, hogy bárkik lehetnek: aki mellé reggel leülünk a
metrón, aki kiszolgál a kasszánál, vagy épp aki mellett elsétálunk a körúton.
Összesurített életeik mindazt tartalmazzák, amivel nap mint nap találkozunk:
transzgenerációs traumák, titkok, lelki, fizikai abúzusok, alkoholizmus,
borderline, Alzheimer ? ? a hibás viselkedési minták pedig makacsul öröklődnek:
elkísérik, megtalálják az újabb és újabb családtagokat. Amíg a gyerek nem les be
a szekrénybe, vagy a szekrény nem borul rá, vagy nem emeli fel a szőnyeget, hogy
bekukkantson alá, addig azt hiszi, boldog családban él, így a normális. Ráadásul
a gyerekek okosak. Már akkor láttuk, hogy a többiekhez képest mi viszonylag jól
vagyunk felöltöztetve. Többféle ételt kaptunk, a karunkról hiányzottak a lila
markolásnyomok. A térd vagy a lábszár horzsolásai egészen mások.