Ha értem jönnek éjjel Ha mindenkit csatasorba állítanak, mégis honnan jönnek
majd a terroristák? A kínai kormány még napjainkban is kegyetlenül üldözi az
ujgurokat. Ez a muszlim kisebbségi csoport 2017 óta a huszadik század rémségeire
emlékeztető elnyomásban él Kína csúcstechnológiás, mindent látó
megfigyelőállamában, ahol az internálótáborokban feltehetőleg több mint
egymillió embert tartanak fogva. Ez a realitás határozza meg Táhir Hamut Izgil
életét, akinek költő barátai sorra tűntek el, és őt magát is börtönbe zárták.
Miután 1996-ban megpróbált külföldi tanulmányútra menni, a rendőrség addig
kínozta, míg be nem ismerte a koholt vádakat, ezt követően átnevelő munkatáborba
küldték. De Táhir három év raboskodás után sem gondolta volna, hogy évtizedekkel
később olyan radikálisan oldja meg az ujgurkérdést a kínai kormány, amit ma már
népirtásnak tekintünk. A Ha értem jönnek éjjel Táhir Hamut Izgil szülőföldjének
politikai, társadalmi és kulturális elpusztításáról szól. Mióta a tömeges
internálások megkezdődtek, a vezető ujgur értelmiségiek közül egyedül neki
sikerült megszöknie Kínából. Könyve kétségbeesett segélykiáltás a világnak, és
tiszteletadás barátai és ujgur honfitársai előtt, akiket elhallgattattak. Ai
Weiwei, a világhírű képzőművész és emberjogi aktivista, az 1000 év öröm és bánat
szerzője szerint Táhir művét nem nevezhetjük csak >>jó könyvnek