Ha mindenkit csatasorba állítanak, mégis honnan jönnek majd a terroristák? A
kínai kormány még napjainkban is kegyetlenül üldözi az ujgurokat. Ez a muszlim
kisebbségi csoport 2017 óta a huszadik század rémségeire emlékeztető elnyomásban
él Kína csúcstechnológiás, mindent látó megfigyelőállamában, ahol az
internálótáborokban feltehetőleg több mint egymillió embert tartanak fogva. Ez a
realitás határozza meg Táhir Hamut Izgil életét, akinek költő barátai sorra
tűntek el, és őt magát is börtönbe zárták. Miután 1996-ban megpróbált külföldi
tanulmányútra menni, a rendőrség addig kínozta, míg be nem ismerte a koholt
vádakat, ezt követően átnevelő munkatáborba küldték. De Táhir három év
raboskodás után sem gondolta volna, hogy évtizedekkel később olyan radikálisan
oldja meg az ujgurkérdést a kínai kormány, amit ma már népirtásnak tekintünk. A
Ha értem jönnek éjjel Táhir Hamut Izgil szülőföldjének politikai, társadalmi és
kulturális elpusztításáról szól. Mióta a tömeges internálások megkezdődtek, a
vezető ujgur értelmiségiek közül egyedül neki sikerült megszöknie Kínából.
Könyve kétségbeesett segélykiáltás a világnak, és tiszteletadás barátai és ujgur
honfitársai előtt, akiket elhallgattattak. Ai Weiwei, a világhírű képzőművész és
emberjogi aktivista, az 1000 év öröm és bánat szerzője szerint Táhir művét nem
nevezhetjük csak >>jó könyvnek