Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet Móricz Zsigmond az ereje teljében lévő,
tündöklő naphoz hasonlította: Soha ilyen erős és fiatal nem volt a fejedelem -
írja róla az Erdély-trilógia befejező, harmadik részében. A hatalmát immár évek
óta gyakorló uralkodót ambíciói arra sarkallják, hogy az egész világot a bajból
a jóra, a setétségből a nap világosságába fordítsa, Erdélyt függetlenítse az
osztrák és a török befolyástól, majd újraegyesítse Magyarországgal. Ám felmerül
a kérdés: vethet-e a fényes sugarú napra árnyékot bármi vagy bárki? Móricz
válaszában ez az árnyék a hitves, a magánytól és féltékenységtől gyötört
fejedelemasszony, Károlyi Zsuzsanna, akinek mintha egyáltalán nem lenne fontos a
hatalom, kizárólag a férje birtoklása, és aki nem képes elfogadni, hogy a
fejedelem nem magáért van, hanem az országért. Kettejük konfliktusa a fény és
árnyék egymást kioltó, ám egymás nélkül nem létezhető kettősének izgalmas
dinamikáját tükrözi, miközben a történelem kereke megállíthatatlanul forog
tovább, magával sodorva egyéneket és nemzeteket egyaránt.