Különleges város volt Rondó. A levegője tiszta és áttetsző, mintha a
legfinomabb fényből szőtték volna. Törékeny lakói virágot ültettek, gondozták a
kerteket és a parkokat, hóbortos épületeket húztak fel, társalogtak a madarakkal
és a növényekkel, szerettek énekelni, rajzolni, verset írni. És boldoggá tette
őket, hogy Rondóban élnek. De Rondóba egy nap megérkezik a Háború, és már soha
nem lesz semmi olyan, mint régen...