Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket,
és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban. Egy idegösszeomlás története kezdődik
ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán
kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd
tizenkettedmagával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba
kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet
és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni
a nagy gépezetbe. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy
tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar
legközepén. A történet ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség
első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott
elektrosokk-terápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a
gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét
sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. A regény
önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének
egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében Sylvia Plath
öngyilkos lett.