1943-at írunk. A Koppenhágában élő tízéves Annemarie Johansen élete sajátos
keveréke a hétköznapi otthoni és iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak és a
náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról úgy gondolja, hogy az a
mesebeli páncélos lovagok erénye, az ő életében nem sok szerepe lehet. Amikor a
német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék befogadják
Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve a külvilág felé ő is
a család tagja lesz. A két kislánynak nagy lélekjelenlétre van szüksége, amikor
a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt arról faggatja őket, miért nem szőke
Ellen is, mint a testvérei. A könyv olvasói - a főhős kislány nézőpontjából -
megismerik a dániai ellenállást, azt a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó
lakosságot - mintegy hétezer embert - csónakokon, kis hajókon átmenekítették
Svédországba. Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror
idején is létezhet büszkeség és emberi tartás.