Feljebb irányt vesztett, nem tudta, merre kellene mennie, találomra haladt,
mindig a legmagasabb pont felé. Egy kiszögellésen rongyfoszlányok csapkodtak a
szélben, valami elhullott felszerelés lehetett talán. Felkapaszkodott a
rongyokhoz. Imazászlók voltak. A jellegtelen köves dombocskát zászlócafatok és
meghatározhatatlan szövetdarabok borították. Lefeküdt, a háta alatt ott volt az
egész Nanga Parbat, arca előtt pedig a természetellenesen kék égbolt. 8125 méter
magasból úgy tűnt, karnyújtásnyira van tőle a világűr. Erőss Zsolt, a Hópárduc.
Már életében legendás volt elszántsága, kitartása, rettenthetetlensége. Nemcsak
első magyarként hódította meg a világ legmagasabb csúcsát, a Csomolungmát, de
egyik lába elvesztése után is folytatta a mászást, és 8000 méteres csúcsokra
jutott fel művégtaggal. Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója
volt. Regényes életrajzának köszönhetően elkísérhetjük őt Erdélytől a
Himalájáig, az első sziklamászástól a tragédiával végződő legutolsó expedícióig.
Betekintést nyerhetünk az alpinizmus lenyűgöző világába, ugyanakkor feltárulnak
előttünk Ázsia, Afrika és Dél-Amerika csodálatos, egzotikus vidékei. A könyv
azonban mindezeken túl is fontos üzeneteket közvetít. A neves alpinista
kalandjait, életét olyan bölcs eltökéltség hajtotta, amely inspirációként
szolgálhat mindannyiunk számára, hogy ne féljünk valóra váltani az álmainkat. Az
életrajz írója, Földes András amellett, hogy Erőss Zsolt barátja volt, hegymászó
is. Elkísérte őt néhány expedíciójára, hogy belülről mutathassa meg ezt a
félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző világot. A 2012-ben megjelent könyv új
kiadásához Erőss Zsolt özvegye, Sterczer Hilda és Földes András írt új előszót.