Molnár Attila Károly (1961) eszmetörténész. Az NKE Molnár Tamás Kutatóintézet
és a Századvég Kiadó vezetője. Számtalan könyv szerzője és szerkesztője.
Legutóbbi művének címe Ki mit konzerválna (2022). A hagyományunk egyik kérdése
az, hogy az eszményeinknek van-e, és mekkora szerepe az emberi cselekvések
terén. Az eszményi európai ember valamilyen, esetleg vitatható, esetleg
megalapozhatatlan eszményt követ, de uralja szenvedélyeit, vágyait, érzelmeit és
érdekeit. A kereszténység ezt felfokozta az erkölcsi cselekvése terén, míg a
felvilágosodás a politikában tette mindenek feletti problémává a politikai
tudást és eszményeket. Ezt az intellektualizált cselekvési eszményt azonban
rendre kikezdik, és ezek a kihívást jelentő magyarázatok a romantikától a
marxizmusig a valós cselekvésekre hivatkoznak, amelyek többé vagy kevésbé
eltérnek az eszménytől. Egy nemzedékkel ezelőtt, de még ma is sokak számára a
valódi cselekvésmotívum az (osztály)érdek volt, míg a mai wokery a személyes
érzéseket tette legitim és bármilyen cselekvést igazoló motívummá, míg az
eszményeket az elnyomás eszközeinek tekinti, hiszen az eszményeket követni
próbáló ember korlátozza önmagát. A kötet írásai a cselekvés szkeptikus
megközelítését sugallják: a cselekvéseknek mindig sokféle motívuma lehet,
valamilyen eszmény követésétől kezdve érdekek, szenvedélyek és érzelmek
követéséig, és ezekről csak feltételezéseink lehetnek. A tapasztalatunk az, hogy
a túlmoralizált politika ugyanúgy kellemetlen világot eredményez, mint az
alulmoralizált.