Építészet és szocializmus
Építészet és szocializmus Kötetünk a II. világháborút követő negyedszázad magyar
építészetet tekinti át. A politikatörténeti értelemben vett rövid XX. század (az
I. világháború éveitől a Béke-tábor rendszerváltoztatásáig számítódik). Középső
harmadának időszaka kivételes érdekességű és fontosságú a hazai architektúra
történetében. Társadalom- és gazdaságtörténetünkben ez a huszonöt év radikális
fordulatokban bővelkedett. Karöltve, hasonló zajlott építőművészetünk eminens és
jellemző alkotásainak példáiban, legyenek azok az ipar, a mezőgazdaság, a
közlekedés vagy a pavilonok, s nem utolsósorban az urbanisztika, a várostervezés
világából valóak is. Az építészek 1945 után az országot nem csupán
helyreállítani, de újjáépíteni is kívánták a húszas-harmincas évek
modernizmusának szellemében. Nem rajtuk múlott, hogy az egészséges balratolódás
folyamatában ez részlegesen sikerült - jeles munkái, a MÉMOSZ-székház, a Lehel
téri Élmunkás-házak a fővárosban, Sztálinváros korai épületegyüttesei, a BVK
pétisóraktára, a gabonasiló Hajdúnánáson (és számos más). Az ideológia vezérelte
politika a művészeti ágak közül utolsónak, 1951 őszére kényszerítette ki a
szocialista-realizmus, a szocreál primátusát az építészetben. A mesterek minél
kevésbé tekintettek Moszkvára, annál eredetibb módon oldották meg feladataikat a
klasszicizáló stíluselvű - tartalmában szocialista, formájában nemzeti -,
direktívák keretei között, így a Műegyetem R épülete a Duna-parton, a megyei
tanács székháza Salgótarjánban, villa a svábhegyi kormányrezidencián. A
gabonatárház Mezőkövesden (más példák mellett) arról tanúskodik, hogy a
modernitás búvópatakként áthúzódott a Rákosi-rendszer egészén. Sőt, a siófoki
Meteorológiai Obszervatórium épülete manifeszt módon tárja elénk a szellemi
függetlenség és invenció korlátokon átívelő erejét. Vele született meg a
művészeti hosszú hatvanas évek első csúcsdarabja, még a politikai szempontból
hosszú ötvenes évek első szakaszában. A korai Kádár-kor építészetét olyan művek
és alkotóik fémjelzik, mint például a Badacsonyi poharazó, a Déli pályaudvar, a
BNV pavilonjai, a Budapest Körszálló, Hollóháza római katolikus temploma, a
Tátika hétvégi ház, a kazincbarcikai kórház, a könnyűfém-csarnok épülete
Székesfehérvárott. A sor hosszú! Az építészek és szerkezettervezők gazdag
névsorából kiragadva itt néhányukat említhetjük meg: Callmeyer Ferenc, Dul
Dezső, Jánossy György, Körner József, Molnár Péter, Rimanóczy Gyula, Szrogh
György, Zalaváry Lajos, Weiner Tibor, Gnädig Miklós, Kádár István, Mátrai Gyula,
Menyhárd István, Seregi György.
építészetet tekinti át. A politikatörténeti értelemben vett rövid XX. század (az
I. világháború éveitől a Béke-tábor rendszerváltoztatásáig számítódik). Középső
harmadának időszaka kivételes érdekességű és fontosságú a hazai architektúra
történetében. Társadalom- és gazdaságtörténetünkben ez a huszonöt év radikális
fordulatokban bővelkedett. Karöltve, hasonló zajlott építőművészetünk eminens és
jellemző alkotásainak példáiban, legyenek azok az ipar, a mezőgazdaság, a
közlekedés vagy a pavilonok, s nem utolsósorban az urbanisztika, a várostervezés
világából valóak is. Az építészek 1945 után az országot nem csupán
helyreállítani, de újjáépíteni is kívánták a húszas-harmincas évek
modernizmusának szellemében. Nem rajtuk múlott, hogy az egészséges balratolódás
folyamatában ez részlegesen sikerült - jeles munkái, a MÉMOSZ-székház, a Lehel
téri Élmunkás-házak a fővárosban, Sztálinváros korai épületegyüttesei, a BVK
pétisóraktára, a gabonasiló Hajdúnánáson (és számos más). Az ideológia vezérelte
politika a művészeti ágak közül utolsónak, 1951 őszére kényszerítette ki a
szocialista-realizmus, a szocreál primátusát az építészetben. A mesterek minél
kevésbé tekintettek Moszkvára, annál eredetibb módon oldották meg feladataikat a
klasszicizáló stíluselvű - tartalmában szocialista, formájában nemzeti -,
direktívák keretei között, így a Műegyetem R épülete a Duna-parton, a megyei
tanács székháza Salgótarjánban, villa a svábhegyi kormányrezidencián. A
gabonatárház Mezőkövesden (más példák mellett) arról tanúskodik, hogy a
modernitás búvópatakként áthúzódott a Rákosi-rendszer egészén. Sőt, a siófoki
Meteorológiai Obszervatórium épülete manifeszt módon tárja elénk a szellemi
függetlenség és invenció korlátokon átívelő erejét. Vele született meg a
művészeti hosszú hatvanas évek első csúcsdarabja, még a politikai szempontból
hosszú ötvenes évek első szakaszában. A korai Kádár-kor építészetét olyan művek
és alkotóik fémjelzik, mint például a Badacsonyi poharazó, a Déli pályaudvar, a
BNV pavilonjai, a Budapest Körszálló, Hollóháza római katolikus temploma, a
Tátika hétvégi ház, a kazincbarcikai kórház, a könnyűfém-csarnok épülete
Székesfehérvárott. A sor hosszú! Az építészek és szerkezettervezők gazdag
névsorából kiragadva itt néhányukat említhetjük meg: Callmeyer Ferenc, Dul
Dezső, Jánossy György, Körner József, Molnár Péter, Rimanóczy Gyula, Szrogh
György, Zalaváry Lajos, Weiner Tibor, Gnädig Miklós, Kádár István, Mátrai Gyula,
Menyhárd István, Seregi György.
Adatlap
Ár: | 9.490 Ft |
Könyvkereső: | EGYÉB |
Feladás dátuma: | 2024.11.24 |
Eddig megtekintették 9 alkalommal |
A hirdető adatai
Könyv kereső rovaton belül a(z) "Építészet és szocializmus" című hirdetést látja. (fent)