Hol találkozhat a modern nyugati ember Istennel ebben a felgyorsult és
technológiavezérelt világban? Az ortodox gyökerekkel rendelkező, később
katolizált szerzőnő szerint a válasz erre a kérdésre nagyon egyszerű: nem
máshol, mint a pusztinyában. Az orosz kereszténységben régóta élő hagyomány
szerint egyes nők és férfiak Istentől indíttatva eldugott, kis erdei házakba,
pusztinyákba vonultak el, hogy a csöndben, a magányban, az imádságban az
önkiüresítés és engesztelés gyakorlása által a Háromszemélyű Egyistennel
találkozhassanak. Catherine Doherty, ez a már-már kortárs misztikusnak mondható
világi nő személyes pusztinya-tapasztalatát ülteti át termékeny módon a kortárs
nyugati keresztény lelkiségbe. Ez a könyv az általa alapított világi
krisztushívőkből álló közösség spirituális vezérgondolatait foglalja össze, s a
hétköznapi, Istenre szomjas olvasó számára is számos kincset tartogat. A műben
előre haladva a radikálisan egyszerű, magányos, csöndes elvonulás bárki számára
elérhető tapasztalata mellett egyre tisztábban feltárul egy belső, rejtettebb
pusztaság, a szív pusztinyája, ahol a szerető és szabadító Isten szava létünk
legmélyéig hatoló módon szólít meg bennünket. CATHERINE DE HUECK DOHERTY
(1896-1985) az első édesanya és az első női szerző a Lectio Divina-sorozatban.
Oroszországban született. Buzgó hite egy mélyen keresztény otthon talajából
táplálkozott. Orosz örökségének kincseit magával vitte az igazságra és értelemre
éhes nyugati kultúrába. Catherine gyakran félreértések és meghurcoltatások
közepette élt, és fáradhatatlanul dolgozott a városok szegényei között, mielőtt
megalapította volna a Madonna Háza Apostoli Szolgálatot a kanadai
Combermere-ben.