Sissy - A lázadó királyné Volt egyszer egy királyné, sőt király- és császárné,
akit a mai napig titok övez. Titok és rajongás. Az angolok úgy hívták: a fairy
queen, a tündérkirályné. Az osztrákok, a bajorok, a görögök, a franciák
ünnepelték, amerre járt, a magyarok pedig a mai napig a legkedvesebb
uralkodónéjukként tartják számon. Sissy - vagy, ahogy hivatalosan nevezték,
Erzsébet királyné -, akrobatikusan lovagolt, fantasztikus ügyességgel tornázott,
többször is megmászta az Alpok csúcsait, társalkodónői kidőltek, nem bírták
tartani vele a lépést - és nagyszerű verseket írt. Azonnal beleszerettek az urak
- és talán a hölgyek is -, és ami mindennél több: egy független,
szabadságszerető nő volt. Egy érző szívű, gyönyörű asszony, persze hibákkal,
hiúsággal, szeszélyekkel - de még a hibáiért is lelkesedett minden hódolója. És
magányos volt, mérhetetlenül. Sötét árnyak, tragédiák kísérték életét. Ő maga is
tragikus lélekként, utakon és tévutakon át kereste a szabadságot, miközben
forgott körülötte a cárok, királyok, császárok, bankárok, tábornokok csillogó
forgószínpada. Hagyta, hogy ünnepeljék, hogy rajongjanak érte, neki nem a rang
számított, hanem a lélek. Az egyszerű embereket éppen úgy magához ölelte - vagy
talán még inkább -, mint az arisztokratákat. Miben rejlett a titka? Ez a regény
néhány fontos pillanatot villant fel az életéből - egy frivol, erotikus, gazdag
és mélyen érző nő életéből.