Jum, a sötét szerzet Beköszöntött a tél, Balicót vastag hótakaró borítja,
közeleg a karácsony. A falubeliek vacognak a mindent átható fagytól, ezért Olga
meséivel próbálja felmelegíteni a szívüket. Van egy új története, amely a
kivágott erdő helyén tátongó ürességből született. Ez az űr eszébe juttat
valakit, akire hűséges kutyája, Valdo is emlékszik. Nem csoda, hiszen, aki
egyszer találkozik Jummal, a sötétségből szőtt lénnyel, az többé nem felejti el
őt. Ennek az alaktalan, lomha lénynek nincs se keze, se lába. Öblös hangja egy
feneketlen kút visszhangjához hasonlítható. Egész lénye maga a sötétség és az
üresség. Az üresség, amely akkor támad bennünk, amikor elveszítünk valakit, aki,
vagy ami nagyon kedves volt számunkra. Jumhoz több olyan történetet is
kapcsolódik, amitől sokan ódzkodnak. Pedig mindegyik történet egy-egy ajándék
Olga részéről azok számára, akiknek szükségük van rá. Mert ezek a mesék
vígasztalnak, felemelnek, egyszóval világosságot hoznak életünkbe.