Csillogó kék szemű lány volt Mici. Arca pirospozsgás, haja fürtös, orra fitos,
bal pofiján gödröcske: mondhatni mosolyra született. Mici mégis mindig morcos
volt. Reggel szigorúan bal lábbal kelt fel; és bár meleg vízzel mosott arcot, a
kedve fagyos maradt. Nem javított kedélyállapotán a bőséges reggeli sem: hiába a
vajas kifli, a tojásrántotta, a trappista sajt, a mézes tea; Mici olyan képpel
ült az asztalnál, mintha citromba harapott volna.