Volt aranycsapatunk. Volt aranycipősünk. Voltak jobb korszakaink. Talán most
megint egy felívelő időszakot élünk. Azonban sajnos voltak olyan évek, sőt,
évtizedek is, amikor szűkében voltunk a focisikereknek. Azt ugyanakkor be kell
látnunk, akár szeretjük a sportot, akár nem rajongunk érte, akár bosszantanak a
stadionépítések, akár könnycseppeket hullatunk a Nélküled-re; a labdarúgásnak
mindenképpen van egy különleges összetartó és nemzetformáló ereje. Ez a
kisregény egy fiktív magyar válogatott játékosainak az életébe nyújt némi
bepillantást, méghozzá a csapat egy olyan korszakából, amikor egy hosszú
kudarcsorozatnak az elszomorító mélyrepülését élik át. Joggal merül fel a
kérdés; vajon tényleg mellőzhetőek ezek a régi, bevált, de mostanság nem éppen
jól teljesítő sztárjaink? A könyvben szereplő nemzeti válogatottak természetesen
nem a közismert focistáink, hanem valaki mások: regényhősök, drámaszereplők,
verses költemények nagy alakjai, a jól ismert, sokak által nem kedvelt,
kényszerből vagy még azért sem elolvasott kötelező olvasmányaink főszereplői. És
hogy jön össze e két téma: a foci és a kötelezők? Játszunk el a gondolattal,
hogy mi lenne, ha ezen kötelezők híres szereplői itt és most közöttünk élnének,
mint focisták, akiknek a karaktere, sorsa és vonásai fő vonalakban megegyeznek
az alapművek hőseinek élettörténetével. Menesszük hát ezeket a preferált
játékosokat, cseréljük-e le az általuk szimbolizált kötelező olvasmányokat? Nos,
ezt mindenki döntse el maga.