A 20. század irodalma, képzőművészete, populáris kultúrája és bölcselete újult
érdeklődéssel fordult a metamorfózis motívuma felé, amelyet pedig Baltasar
Gracián már a 17. században korszerűtlennek nevezett. Bényei Tamás könyve olyan
kontextusokat villant fel, amelyek ma is fontossá teszik az átváltozásról való
gondolkodást.# A könyv a metamorfózis olyan bölcseleti elgondolásaira
támaszkodik, amelyek segítenek a téma érvényességének megragadásában. A szerző
kiindulópontja szerint a metamorfózis az egyéni identitást, az ember
meghatározását teszi kockára, az átváltozás alapvető biopolitikai funkciója
pedig az ember ?alapító? elválasztása a természettől. Az átváltozás irodalmi és
képi ábrázolásai olyan (bio) politikai jelenségekről és tapasztalatokról képesek
beszélni, mint a test és az önazonosság viszonya, hiszen a metamorfózis
elszenvedői szó szerint nem ismernek magukra saját testükben és testképeikben.