A pánik évei - Akarok-e gyereket? A pánik évei: a kamaszkor és a változókor
közötti időszak; a személyes válság, a számvetés és a változtatás ideje; talány,
átváltozás, lehetőség. A pánik évei alatt egy nő minden egyes döntését egy
biológiai hátterű égető kérdés befolyásolja, mégpedig az, hogy vállaljon-e
gyereket vagy sem. Hogyan lehet józannak maradni ebben az őrjítő időszakban?
Honnan tudjuk, kik vagyunk, és mit akarunk az élettől? Honnan tudjuk, jól
döntünk-e? Nell Frizzell nyers, humoros és megnyerően őszinte. Miközben
elárulja, hogy mivel teltek számára a pánik évei, egyfelől együttérzőn átkarolja
sorstársai vállát, másfelől kezdeményezi, hogy végre szó essék bizonyos
dolgokról. Mindenki érintett: nők, férfiak, anyák, gyerekek, partnerek, barátok,
munkatársak. Ideje némi őszinteségnek. A gyermekkorral, a kamaszkorral, a
változókorral vagy az életközépi válsággal ellentétben nincs elterjedt
elnevezése annak az idő, hormonok, társadalmi nyomás és anyai sóvárgás szülte
viharnak, amely a húszas éveik végén, harmincas éveik elején egy gyorsvonat
sebességével érkezik meg a nők életébe. Nincs rá orvosi szakkifejezés vagy német
összetett szó, sem latin, arab, netán francia. Az asztrológia ugyan utal a
Szaturnusz visszatértének hétéves ciklusaira, de ez a ködös kifejezés keveset ad
vissza abból, milyen mértékű és jellegű helytállást követel meg, mennyi vérrel
és könnyel jár az út és a változás, amelyet magamon és a környezetemben
tapasztaltam. Amikor az ember átéli, úgy érzi, lehetetlen döntések hálójából
próbál kikecmeregni: dönteni kell állásról, pénzről, szerelemről, lakhelyről,
fogamzásgátlásról és elköteleződésről - és ezek a döntések mind egymásból
következnek és visszafordíthatatlanok.