Leczo Bence első kötete olyan, mintha vándorcirkusz érkezne a városba. Van
benne freak-show, kifordult sci-fi-ötletek és apró groteszkek, tisztelegve
hatalmas mestereknek, mint Kafka vagy Aesopus. Az elődök előtti meghajlás, ezek
gondos megválasztása különösen erős mezőnyt sorakoztat, és illő is a fiatal író
eszköztárába. Az asztalt táncoltató sátrában vár Andersen és Edgar Alan Poe
szelleme, a viktoriánus krimi borzongatása után a karneválban valaki ránk szól,
tovább, erre feltárulnak saját, dualizmuskori, ismerősebb helyszínek, kalapot
emelnek a ködlovagok, Krúdy, Cholnoky, a Suacheli ? az örök városka kocsmája ?
pedig Rejtőt idézi, mindenki betérhet ide egy sörre a kárhozat felé félúton,
vagy egy kicsit már közelebb. Leczo biztos kézzel szövi a mesét, mondatai
gondosan készítik a léleknek feltalált kelepcét, amit balladának hívunk, bár ő
kisprózában tálalja, igazán sokszínűen, mégis már első kötetében is markáns,
saját hangján. Merüljünk el a kavalkádban, és szórakozzunk jól. Horváth László
Imre