Szellemek idézése - A mágikus idézés gyakorlata A mágikus idézés az okkult világ
egyik legérdekesebb, egyben leginkább félreértett gyakorlata. Az okkultistákat
legalább az írott történelem kezdetétől fogva - de valószínűbb, hogy már azelőtt
is - foglalkoztatta a gondolat, hogy mágikus síkról szellemeket hívjanak elő
valamely feladat elvégzése céljából. De miért is ezen érdeklődés? Kérdezzünk meg
bárkit, aki olvasott már olyan köteteket, mint a Goetia vagy a Necronomicon, és
megkapjuk a választ. E könyvek nagy hatalmat és gazdagságot ígérnek a vállalkozó
szellemű idézőknek. Az oldalaikon ismertetett szellemek nagy része állítólag
lenyűgöző dolgokkal szolgálhat a varázsló számára, beleértve rejtett kincsek
fellelhetőségét, mások elismerését, természetfeletti képességeket (mint például
a teleportáció, az óriási erő vagy a repülés) és mindenféle, a nyelvektől a
tudományokig terjedő tudást. Mindez világossá teszi, miért is töltött be az
idézés gyakorlata oly fontos szerepet a világ varázslóinak gondolataiban. Mi
lehet izgalmasabb annál, mint hogy néhány sor elolvasását követően valamely
természetfeletti lény bármit megad nekünk, amire csak vágyunk? Csak arról kell
meggyőződnünk, hogy helyesen ejtjük ki az idéző szavakat, nem igaz? Az ősi idők
kötetei nem arra voltak hivatottak, hogy idézésre tanítsanak. Inkább
tekinthetőek jegyzeteknek vagy mágikus naplóknak. A varázslók csak azt vetették
papírra, amivel kísérleteztek, vagy aminek észben tartására nem jutott idejük.
Ezért aztán e misztikus tudást tartalmazó könyvek közel sem térnek ki mindenre,
és teljességgel használhatatlanok az avatatlan varázslók számára. A bennük
található idézőszavak csupán részei egy rendszerbe foglalt mágikus folyamatnak.