Az irodalom visszavág 3. - A hit fényétől az ész világosságáig Juhú, de jó, Író
úr! Ezek szerint abbahagyta végre a lustálkodást és megírta a harmadik kötetet?
Nem lustálkodtam, hanem válságban voltam! Meg aztán a jó munkához idő kell.
Vastag lett az új kötet, és nagy ívet ölel fel. És az Apokalipszis itt még csak
a kezdet! Csak azután születik újjá a költészet, szökken szárba a keresztény és
a lovagi líra - közben beütnek a rímek, és már jő is Mária siralma ómagyarul, a
halhatatlan Walther von der Vogelweide, a csavargó Villon, a verekedős Balassi
és a kiismerhetetlen Shakespeare. Mármint - akkor most mit jegyzeteljek le? Mi
lesz a lényeg ebben a könyvben? Például az, hogy az irodalom nem használati
tárgy, nem kulcslyuk a szerző hálószobájába, hogy a művészet nem
kinyilatkoztatás, itélkezés vagy megoldás a... Ez mind nem, de akkor mi igen? Mi
az irodalom? Ha megmondanám, lehet, hogy az a mondás már maga lenne az Irodalom.
Úgyhogy inkább gyertek, menjünk a Hit Fényétől az Ész Világosságáig.