Keveházi Gábor - Így emlékszem... 36 évesen én voltam az ország legfiatalabb
igazgatója. A jó színházvezető ismérve, hogy egy személyben igazgatója,
pszichológusa, apja, anyja, barátja a beosztottjainak. Lelkileg nagyon-nagyon
megérintett a kirúgásom. Bírósági végzésem van arról, hogy 11 évvel ezelőtt az
Operaházban a balettigazgatói pozíciómból jogellenesen mentettek fel. 58 éves
voltam, tele elképzeléssel, energiával, tervekkel. Nekem az Operaház nem a
második, hanem az első otthonom volt. A testem nem betegedett bele, de a lelkem
meghalt. Az orvos bátyám úgy hívott engem, hogy a hülye öcsém. Nehéz ember
vagyok, mert maximalista, és nem bírom elviselni a dilettantizmust, a
tehetségtelenséget, a hozzá nem értést, a szakszerűtlenséget, és ezeket szóvá is
teszem. Tudtam, hogy anyukám volt koncentrációs táborban, de erről nem beszélt.
A karjára volt tetoválva egy szám, soha nem kérdeztem, az mit jelent. Mindig jó
embernek tartottam magam, de volt bennem nagyképűség, volt bennem nagy fokú
önzés, egoizmus, olyan tulajdonságok, amiket ma megszólok.