Így ettek ők Mert már az maga vallás, ahogy a magyar ember a szép fehér
abrosszal leterített asztalhoz ül, és áhítattal megeszi azt a jó sárga
tyúklevest. (Móricz Zsigmond) Nyáry Krisztián legújabb könyvében találkozik
otthonunk két legőszintébb pontja: a kamránk és a könyvespolcunk. Az irodalomnak
épp olyan ősi témája a gasztronómia, mint a szerelem. A legjobb magyar írók egy
tál étel történetén keresztül mindent el tudtak mesélni szegénységről és
gazdagságról, örömről és boldogtalanságról. Krúdy és Mikszáth nagyevő hősei,
Móricz szegényember-portréi, Kosztolányi habos süteményt faló nőalakjai vagy
éppen József Attila sosem volt libasültje nem alapanyagokról és
főzéstechnikákról, hanem az ember leglényegéről szólnak. Ez a könyv olyan magyar
írókat mutat be, akik az evés, az étkezési szokások vagy a főzés ábrázolásán
keresztül mondtak el valami érvényeset a világról, Magyarországról vagy az
emberi viszonyokról. És persze többségük a magánéletben is szeretett enni, vagy
legalábbis jó ételekről álmodozni. 30 író, 30 történet és kétszer annyi recept -
Nyáry Krisztián megszokott stílusában. Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát
és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki. (Petőfi Sándor) Minden tál
étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper. (Jókai Mór)
Ha az asszonyokról firkáltam, míg azokat szerettem jobban, mért ne írhassak most
a konyha produktumairól, mikor ezekre gondolok szívesebben? (Mikszáth Kálmán) Az
étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét. (Krúdy
Gyula)