Otthonról haza Kerék András élményekben és kalandokban kivételesen gazdag,
kontinenseken átívelő életéről szól ez a memoár. Nagyapja katonatisztként halt
hősi halált az első világháborúban, édesapja a harmincas-negyvenes évek ismert
és elismert agrárközgazdásza volt, a világháborút követően kisgazdapárti
parlamenti képviselő és a földreform egyik kidolgozója. A család a kommunista
hatalomátvétel után számkivetetté vált. Végigkövethetjük, ahogy Kerék András
Budán gondtalanul és szerető környezetben töltött gyermekkorát hogyan robbantja
szét - a szó szoros értelmében - az ostrom, majd hogyan tölti első iskolai éveit
a szellem egyik fellegvárában, a sárospataki gimnáziumban. A fővárosban
befejezett tanulmányok után a rendszerrel összebékülni nem akaró fiatal előtt
semmilyen perspektíva nem nyílik, ezért az emigrációt választja. Így kerül
Magyarországról az Egyesült Államokba, ahol tehetséges és szorgalmas emberként
előbb egyetemet végez, majd hosszú évek során tekintélyes nyelvészprofesszorrá
válik. Családot alapít, s végre otthonról hazaérkezik. Fordulatokban bővelkedő
egyetemi vezetői pályája aztán Kairóba és az arab világba vezeti. Ám új
hazájában is eltéphetetlenül kötődik szülőföldjéhez, ott maradt szeretteihez. A
szerző a tragikus huszadik század, benne Magyarország és Kelet-Európa
legújabbkori drámáját, a hazából való elűzetés hátterét és közvetlen okait, az
Újvilágban való megkapaszkodás gyötrelmes, mégis felemelő történetét tárja az
olvasó elé. A mű végkicsengése optimista: minden megpróbáltatás egyszerre
erőforrás is, mert hit, kitartás és másokkal való együttműködés boldog és színes
élettel ajándékozhatja meg az embert. Kerék András életírásában sokan
felmenőikre és magukra ismerhetnek. Az újkori kivándorlók számára pedig
tanulsággal szolgálhatnak az itt olvasottak arra, hogy bárki meg tudja őrizni a
magyarságát úgy, hogy közben sikeresen beilleszkedik abba a társadalomba, amely
befogadta.