Kevés kortársunkról mondható el, hogy tanúja volt szinte a teljes XX.
századnak. Még kevesebbekről, hogy tevékenyen formálták is azt. E kevesek egyike
a Nobel-békedíjas Henry Kissinger, az Egyesült Államok legnagyobb hatású
nemzetbiztonsági főtanácsadója, Nixon és Ford elnökök külügyminisztere, majd
számos későbbi elnök tanácsadója. Szavaira és iránymutatására - legutóbb az
ukrajnai háború ügyében - mind a mai napig élénken figyel a nemzetközi
közvélemény. Közelmúltban befejezett könyvében, amely magyarul a szerző 100.
születésnapján jelenik meg, az államvezetésről értekezik hat kiemelkedő XX.
századi vezető (Konrad Adenauer, Charles de Gaulle, Li Kuang-jao, Richard Nixon,
Anvar Szádát és Margaret Thatcher) stratégiáját elemezve. Kissinger nem először
veti papírra gondolatait a fenti vezetők némelyikéről, meglátásai mégis
meglepően újszerűek. Vajon kié lehetett az alázat, kié az egyensúly, kié a
kiválóság és kié az akaraterő stratégiája? És miért fontos, hogy jól válasszuk
meg a stratégiánkat? Bármely társadalom, függetlenül politikai
berendezkedésétől, örökkön egyfajta átmeneti állapotban van az emlékezetét
formáló múlt és a fejlődését meghatározó jövőkép között. Ezen az úton
elengedhetetlen, hogy e társadalmat vezesse valaki, hiszen [...] vezetés nélkül
az intézmények sodródnak, míg a nemzetek a jelentéktelenné válást, legrosszabb
esetben pedig a katasztrófát kockáztatják. Henry Kissinger (1923-) könyvével
induló sorozatunk, a Világrend a legfontosabb stratégiai kérdések és az azokra
adható válaszok feltérképezésére vállalkozik, hogy elkerülhessük a XXI. század
mindnyájunkat fenyegető katasztrófáit. A sorozat további köteteiben is jelentős
szerzők változatos nézőpontokból megfogalmazott gondolatait olvashatjuk, amelyek
útbaigazítanak minket a folyamatosan átalakuló világrendben.