A Gormenghast-trilógia - Titus Groan, Gormenghast, A magányos Titus, Fiú a
sötétben A Groan család várában, Gormenghastban rend uralkodik. A tornyok,
pincék, zegzugos folyosók különös lakói - urak és szolgák - egyaránt tudják,
hogy a nap melyik percében mit kell tenniük. A menetrendet az ősi Rituálék
alakítják, betartásukért a vén Szertartásmester felel. Az ő hatalmát irigyli meg
Steerpike, a feltörekvő kukta, és mesterkedései nyomán pókhálószerű repedések
jelennek meg a Vár kőbe zárt életén. Eközben megszületik a leendő Hetvenhetedik
Earl, Titus, aki szintén ki akar törni a születése és a rangja meghatározta
korlátok és sötét, fojtogató otthona falai közül... Mervyn Peake monumentális
regénye burjánzó képeivel, groteszk figuráival, erős atmoszférájával és
labirintusszerű helyszíneivel hatalomról és szabadságról, hagyományról és
újításról, tűzről és vízről, jóságról és gonoszságról mesél. Mervyn Peake a
borzongás mestere, aki bejárta a képzelet sötétebb mélységeit is - írta róla a
The Times. A Gormenghast a szó legszorosabb értelmében világteremtő mű, amely
ugyanúgy rabul ejti a fantasy és a spekulatív fikció rajongóit, mint a
legszigorúbb irodalomkritikusokat. Kiadásunkban a teljes Gormenghast-trilógia,
valamint a Titus szökéséről szóló elbeszélés, a Fiú a sötétben először olvasható
magyarul, a szöveget a szerző rajzai illusztrálják. A rajongók legnagyobb
örömére a történet alapján hamarosan Neil Gaiman készít sorozatot. Az év minden
reggelén kilenc és tíz óra között ott található a Kőteremben, a hosszú asztalnál
költi el reggelijét. Az asztal emelvényen áll: ülőhelyéről beláthatja az egész
szürke ebédlőt. Mindkét oldalon a falak teljes hossza mentén oszlopok támasztják
alá a festett mennyezetet, melyen puttók űzik egymást a hatalmas, lepattogzott
égen. Vagy ezer is akad belőlük, összefonódva, a felhők között, kövér kis
tagjaik egyre mozognak, és mégsem mozdulnak sosem, mivel részleteikben
tökéletlenek. Az egykor rikító színek megfakultak, és hámlani kezdtek, úgyhogy a
mennyezet most szürke, tompa mohazöldben, órózsaszínben és kopott ezüstben
játszik. Lord Sepulchrave régóta nem figyelt az angyalkákra. Talán
gyermekkorában olykor megpróbálta összeszámlálni őket, ahogy azelőtt az apja is,
és ahogy majd az ifjú Titus is megpróbálja; lehetséges, ám Lord Groan évek óta
nem emelte tekintetét a vén égboltra. Most sem tette. Hogyan is szerethette
volna ezt a helyet? A része volt. El sem tudott képzelni másik világot; és
megdöbbentette volna a gondolat, hogy szeresse Gormenghastot. Ha megkérdik,
milyen érzéssel viseltetik örökölt otthona iránt, akár azt is kérdezhették
volna, mit érez saját karja vagy torka iránt.