Lelkek labirintusa Barcelona, ötvenes évek. Daniel Sempere, aki az Elfeledett
Könyvek Temetőjében örökbe fogadta A szél árnyéka elárvult példányát, már
felnőtt férfi, családapa. Az édesanyja emlékképét elhomályosító sötét titok
azonban változatlanul nyomasztja. Hiába kerek az élete, rémálmai vannak. Az
Elfeledett Könyvek Temetője című regényciklus első része, A szél árnyéka
2001-ben jelent meg spanyolul. A sorozat hamar a kortárs irodalom élvonalába
került, öt világrészen hódít. További darabjai az Angyali játszma, A mennyország
fogságában és a Lelkek labirintusa. A Lelkek labirintusa az előzményekhez
hasonlóan önmagában is megáll, hiszen ?egy történetnek nincs se eleje, se vége,
csakis bejáratai?. Az elbeszélő mesterien vezet végig bennünket az összes
szereplő valamennyi megpróbáltatásán ? nemcsak ebben a történetben, hanem az
1900-tól 1992-ig szőtt bonyodalmas história egészében is. Egyetlen fontos szálat
sem hagy elvarratlanul. Ezúttal Daniel anyjának fájdalmas titkára is fény derül.
A politika nagybani és kicsinyes játszmái, a dráma, a szerelem és a szakadatlan
ármánykodás közt pedig a kellő pillanatban megcsillan a komikum: színre lép
Fermín Romero de Torres. ?Kópé ex machina.? Carlos Ruiz Zafón Cervantes után
világszerte a második legolvasottabb spanyol író. 2014-ben a Penguin Classics
kiválasztotta a világirodalom történetének huszonhat klasszikusát (az angol
ábécé mindegyik betűjéhez egyet-egyet), és a Z-t A szél árnyékának ítélte.
Carlos Ruiz Zafón így Charles Dickens, Jane Austen, Marcel Proust és James Joyce
társaságába került. Az Elfeledett Könyvek Temetője mára egyetemes szimbólummá
lett: az olvasás védőbástyája, az emlékezés záloga, menedék mindazok számára,
akik hisznek a könyv által nyújtott teljességben.