Lolita Egyesek tévképzetével ellentétben őt természetesen képtelen lettem volna
megölni. Tudják, szerettem. Szerelem volt első látásra, utolsó látásra,
örökkön-örökké tartó látásra. A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy
regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, amely erősebb, mint
bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak... A Lolita kegyetlen könyv a
kegyetlenségről. Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről: egyike
annak a számos - vagy inkább számtalan jelentős írónak -, akikre nemcsak a
Lolita, hanem az egész nabokovi életmű óriási hatással volt. A Lolita, melyet
annak idején meg sem akartak jelentetni merészen szexuális tartalmas miatt (s
mert a regénybeli elbeszélő egy helyenként rokonszenvesnek tetsző pedofil), ma
már igazi klasszikus, sőt minden idők egyik leghíresebb regénye. Két kiváló film
is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és
könyvtárnyi tanulmányt írtak róla: a tudós kutatók a szerző szinte minden egyes
mondatát elemezték és értelmezték már. Lolita, a nimfácska, a világirodalom
egyik legtragikusabb és legrejtélyesebb hőse: amit tudunk róla, azt csak Humbert
Humberttől tudjuk, a mű aberrált és kifinomult szadista elbeszélőjétől - s talán
éppen ezért vált ki annyi különféle érzést a különböző olvasókból. Amihez persze
a könyv bámulatos nyelvi és gondolati gazdagsága is hozzájárul - a Lolita a szó
szoros értelmében kiolvashatatlan könyv, amely mindig újabb és újabb szépségeit
mutatja meg, ha próbálunk a mélyére hatolni. A Helikon Kiadó sorozatában Nabokov
híres regényei mellett egy-egy interjút is közlünk - számos olyan gondolat,
mondat, frappáns megfogalmazás szerepel ezekben, melyek segítenek a művek és a
nabokovi esztétikai világ megértésében.