Találkozások Anyaság. A legtöbb kislány, amikor önfeledten babázik, a lelke
mélyén már anyává lesz. Eljátszik mindent, amit látott addigi élete során, és
azt is, amit nem. Horgolt vagy műanyag, bájos vagy furcsa külsejű babával bánik
úgy, mintha az édesanyja lenne: beszél hozzá, ringatja, altatja, eteti,
nevelgeti, éppen úgy, ahogy vele bánnak. Vagy ahogyan szeretné, hogy bánjanak
vele. Vagy épp úgy, ahogyan soha nem láthatta, amire nem emlékezhet, ami nem az
ő tapasztalata. De akkor kié?Te döntöd el, hogy a múltadból mit teszel le és mit
viszel tovább, tehát te döntöd el, hogy a múltad vagy te magad irányítod az
életedet. Ez a szabad akarat lényege. De ehhez ismerned kell, hogy honnan
jöttél. Tudnod kell mindent, ami ez idáig meghatározta, hogy éppen hol tartasz
az életben. Bauer Barbara négyrészes kisregénysorozatának harmadik kötetében
apró történeteken, mindenkori anyák egymásba fonódó, generációról generációra
átnyúló rövid epizódjain keresztül építi fel az anya figuráját. Az anyaságra
készülve szakkönyveket olvastam, anyukákkal beszélgettem, akikről úgy gondoltam,
hasonló értékrend mentén haladnak. A férjemmel elméleteket gyártottunk arról,
hogy milyen szülők leszünk, miközben izgatottan vártuk, hogy végre megismerjük
ŐT. Aztán a születésével nem csak őt ismertem meg. Folyamatosan tükröt tart
elém, amiben látom felvonulni a múltamban felsorakozó anyák minden örömét és
bánatát, félelmét, traumáját, és tudom, hogy én magam is óhatatlanul kódolom
őbelé a sajátjaimat is. Bauer Barbara