Vérbükk Vajon más családoknak is fárasztó lehet-e úgy tenni, mintha olyanok
lennének, mint a többi család? - teszi fel a kérdést a huszonhat éves
emberfialánya író, aki se nem férfi, se nem nő, és a nagymamája időskori
demenciáját érzékelve érdeklődéssel fordul közös múltjuk felé, számba véve
mindazt, amiről soha nem beszéltek. Az anyaágon átörökített elhallgatás, a
családi titkok, traumák felfedése legalább akkora kihívás elé állítja, mint
saját szexualitásának felfedezése, a világunkról megszerezhető tudás
közölhetősége vagy a rögzült társadalmi, nemi és nyelvi normák levetkőzésének,
áthágásának vágya. Miért viseli a nagymamája elhalt nővérének a nevét? Mi lett a
fényképekről egy idő után eltűnő legkisebb húgukkal? Kinek ültették a kert
közepén magasodó varázslatos vérbükköt? Hogy kapaszkodnak egybe a családfa és a
családi fa ágai? Kim de l'Horizon felszabadítóan magával sodró, új
elbeszélésformákkal kísérletező regénye - miközben egy, a 14. században
gyökerező svájci család történetét is elmeséli - minden olyan létfontosságú
eszménkre és szemléleti módunkra rákérdez, amelyet mindeddig életünk
megkérdőjelezhetetlen alapjának ismertünk el. A Vérbükk elolvasása után többé
már nem nézhetünk a világra és önmagunkra ugyanolyan szemmel, mint korábban.