Boldizsár Ildikó mesekutató már olvasta a könyvet, és a következőképp vélekedik
róla. Ebben a mesekönyvben szerepel egy titokzatos hős, akit nem a mesék tettek
híressé. Kislányként üldögél mesemondó Roy barlangja előtt, valahol a messzi
Skóciában, és hallgatja a skót és magyar tündérmesék világából táplálkozó
csodaszép történeteket. Ki tudja? Talán épp az efféle mesék segítették őt abban,
hogy felnőttkorában pontosan úgy tegyen, ahogy a mesék hősei: a szív törvényei
szerint éljen, a skót egyház misszionáriusaként Magyarországra jöjjön, és egy
budapesti leánynevelő intézetben nevelőnő legyen. Amikor kitört a háború, zsidó
származású gyerekeket és felnőtteket mentett meg a biztos haláltól. Emiatt
kellett mártírként meghalnia egy koncentrációs táborban. Jane Hainingnek hívják.
Neki szólnak ezek a mesék, az ő messziről ránk nevető szeme köti össze Dinky-t
Kelekótya Ferkóval, Mihaszna Jankót Füttyös Tommal, Galamblelkű Ilonkát Felföldi
Lizikével, a hangát a muskátlival, a mocsaras zsombékot az erdőszéllel, a
füstölt tőkehalból készült gőzölgő hallevest a húslevessel, s a csigás haggist a
sonkavacsorával. És nem hiányozhat a lakodalmi asztalról a whyskis-mogyorós
karamella sem! Megejtően szép mesék ezek, a magyar és skót hagyományok ötvözése
különös erőt kölcsönöz nekik. S persze mindegyik mesében megjelenik Jane, a
kicsi lány, aki vigaszt és bátorítást kap az anya nélküli felnövekedéshez.
Halász Margit meséi azonban nem csak a félárva kicsi Jane-nek nyújtanak késői
kárpótlást, s nem is csupán a mártír nevelőnőnek állítanak méltó emléket, hanem
mindazoknak szólnak, akik a mesék határokon túlívelő bölcsességében szeretnének
elmerülni.